Sziasztok, kedves olvasók! :)
Tudom, rettentő régen írtunk, elnézést. De mivel karácsonyi szüneten vagyunk, és épp most fejeztem be ezt a könyvet, gondoltam, megosztom Veletek a gondolataimat. ( hiszen ez lenne a blog lényege )
Először is el kell mondjam, hogy soha soha SOHA nem sírtam még ennyit és ennyire egy könyvön. És ez nagy szó, volt már, hogy megkönnyeztem pár könyvet ( filmekről nem is beszélve ), de ez teljesen más. Most is potyognak a könnyeim az ágyban fekve. Már fáj a fejem, és homályosan látok, de ez most teljesen mellékes..
Én általában egy könyv címéről döntöm el, hogy vajon érdekes lenne-e és lekötne-e vagy sem. Gondolom, ezzel a legtöbb ember hasonlóképp van. Ezt a könyvet egy éppen szomorú ( nem a legjobb szó, talán inkább kedvetlen, vagy az összes negatív érzelem összevegyítve ) pillanatomban választottam, és egyáltalán nem bántam meg! Rengeteget tanultam az emberekről, a világról.. Tanulságos olvasmány, ez tutira biztos.
Senkinek sem kellesz
Emily a majdnem tizenhatodik életévét betöltő, mondhatni kislány az anyjával élt, mígnem drága anyja nem hagyott neki egy üzenetet, hogy szerelmes, összeházasodik a pasival és Hawaii-ra költözik. Emilyt igaz, nem viselte meg nagyon anyja távozása, mindig is önálló, céltudatos lány volt, így egyedül maradt a lakásukban. Munkát is vállalt pár évvel ezelőtt, azóta pincérnőként dolgozott. Aztán, mint derült égből villámcsapás, betoppant az apja és közölte vele, hogy ezentúl az új családjával fog élni. Emily nem akarta elfogadni, de apja megemlített neki egy nevet, így Em rögtön beadta a derekát.
Az új otthonában a mostohaanyja, Clara, és két féltestvére, az imádnivaló és bűbájos Dorothy és a kedvesnek egyáltalán nem nevezhető Lauren - aki csak pár évvel volt fiatalabb Emilytől és Dorothytól - fogadta.
Dorie és Em közt kialakul egy nagyon szoros barátság, ám Laurennel igencsak meggyűlik Em baja.
Idő közben a rég nem látott ismerős egy tapló barommá változott, és Em már egyáltalán nem volt biztos abban, hogy jó ötlet volt elhagynia régi otthonát....
Nagyon sok mindent nem írtam le, mert nem szeretném elrontani a meglepetés varázsát, ha valaki mégis úgy dönt, elolvassa. Mint már mondtam, rám nagy hatással volt, és eléggé át tudtam érezni Emily apja iránt érzett érzéseit, a saját apámmal való kapcsolatom miatt..
Rettenetes, hogy vannak ilyen emberek, nagyon megutáltam Em anyját, bár megértem, mit miért tett, de ez nem változtat a véleményemen. Dög módon tette tönkre két kisgyermek életét, és nem csak akkor, amikor elszakította őket egymástól..
Szóval ennyi remélem felkeltette az érdeklődéseteket, és elmentek egy könyvesboltba/könyvtárba, esetleg megkeresitek a neten, mert Em és Mattie története szívbemarkolóan megható, dühítő és igazságtalan...
További részek: Szükségem van Rád! (2), Hazudd, hogy szeretsz! (Dean), Azon a nyáron... (Zach)
Anita Gayn hivatalos blogja érdemes meglesni, elképesztő történetek várnak Rátok:)
Sophie~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése